15. fejezet

Shinya pov

Egész nap Kaoru szavain gondolkodom. Számtalan érzés kavarog bennem. Nem tudok koncentrálni semmire, így minden feladat Yurira marad. Tanul a gyerekekkel, és elkezdi megfőzni a vacsorát.

- Drágám, elvinnéd a kutyákat sétálni? – kérdi bájosan.

- Persze.

Pórázt kötök rájuk és megyünk. ugyan Toshi mondta, hogy Kaoru újra akarja kezdeni a bandát, és engem is megkeres, mégis váratlanul ért. Nagyon felzaklatott, amit mondott. Valahol igaza van, de nem fogok félre dobni mindent. Most a családom az első. Mindjárt szül a feleségem, ez a legfontosabb. Mi változna, ha mégis belemennék ebbe az őrültségbe? Semmi. Ott folytatódna, ahol hét éve abbamaradt. Lezártam magamban és tovább gondoltam. Mire hazaérek, kellemes illatok terjengnek. A gyerek a nappaliban játszanak.

- Merre voltál, apa? – szalad elém Nika.

- Kicsit elgondolkodtam, ezért tovább sétáltunk – mosolygok.

Két kis kedvencem azonnal elszalad, amint lekerül róluk a póráz.

- Kézmosás mindenkinek! Kész a vacsora – jelenik meg Yuri.

Percekkel később már az asztalnál ülünk.

- Apa, Toshi bácsi mikor jön? – kérdi Yusuke.

- Nem tudom, Toshiya most nagyon elfoglalt.

- Kár… Mit akart az a bácsi délután?

- Egy régi ismerősöm. Kicsit beszélgettünk.

Yuri megszorítja a kezem. Szerintem sejti miről beszéltünk. Drága feleségem kitett magáért, nagyon finomat főzött, és még desszertet is csinált. Nika és Yusuke örvendezik.

- Nem kéne ennyire megerőltetned magad – jegyzem meg.

- Ugyan – legyint.

Étkezés után elküldöm a gyerekeket fürdeni, addig Yuri elmosogat. Végül elcsendesedik a ház. Az ágyszélén ülök és gondolataimba mélyedek.

- Nagyon feszült vagy – térdel mögém Yuri.

Vállamat kezdi masszírozni.

- Nem értem Kaorut. Miért akarja újra ezt az egészet?

- Nem tudom. Mielőtt megjöttél, kicsit beszélgettünk. Nagyon elszégyellte magát.

- Miért?

- Szerintem belegondolt, hogy a banda feloszlása mekkora lelki csapás volt neked, és szinte azonnal össze kellett szedned magad a gyerekek miatt.

Megeresztek egy fintort.

- Fogalmam sincs mit csináljak – bontakozom ki az öleléséből.

Betakarózom, Yuri mellém fekszik és a mellkasom cirógatja.

- Mit szeretnél? – kérdi lágyan.

- Nem tudom – sóhajtok.

- Szerintem ne kéresd magad, holnap hívd fel Kaorut, hogy akarod a bandát.

- Minek? Emlékezz vissza mi volt.

- Shin, még neked se hiszem el, ha azt mondod, nem akarod a bandát. Régen azonnal mentél volna.

- Az régen volt. Most te meg a gyerekek az első. Nem dobok mindent félre.

- Nem kell félre dobnod semmit. A Dir en Grey voltaz életed. Képes lennél elszalasztani egy ilyen esélyt? Csak rajtad múlik most a banda sorsa. Tedd félre az előítéleteidet. Ők a barátaid, közel húsz éve. Korábban is voltak nézeteltérések, de túlléptetek rajta, mert barátok vagytok.

- Így van – sóhajtok.

- Shinya, ha holnap reggel nem hívod fel Kaorut és nem beszélsz vele, az már váló ok – fenyeget meg mosolyogva.

Ajkain édes mosoly, szemében pajkos csillogás.

- Jól van – adom meg magam.

Kyo pov

Az utóbbi időben lakást próbálok keresni, de nem megy. Nincs annyi pénzem, hogy vegyek egyet és be is rendezzem. Beszéltem Yoshikivel is, a cuccaimmal kapcsolatban, de nem sok maradt meg. azt mondta, hogy ő nem raktár, de pár, számomra fontos dolgot megmentett, amiért hálás vagyok neki.

Nem csak a pénzhiány tart vissza a költözéstől, hanem valami más is. Talán az, hogy ragaszkodom Kaoruhoz. Nála biztonságban érzem magam. Mondta hogy maradjak, amíg akarok, de mégis… nem akarok a nyakán élni, de elhagyni sem akarom. Nem értem magam. Hova lett a régi Kyo?

Ezen gondolkodom, miközben unottan kapcsolgatom a TV-t. Kaoru gondterhelten ül mellém.

- Mi a helyzet? – kérdezem.

- Úgy néz ki, kudarcot vallottam – sóhajt.

- Miért? – ijedek meg.

- Beszéltem Shinyával.

- És? Kaoru, mondd már! – követelem.

- Családja van, felesége és két gyereke. Nem akar már zenélni. Érthető, hogy a család neki az első, de…, nem hittem volna, hogy így elküld.

- Az nem lehet. Shinya nem teheti ezt velünk – kezdek pánikolni.

Kaoru rám pillant, és alaposan megnéz magának.

- Ugye nem adod fel Kao? Mondd, hogy beszélsz még vele – szinte könyörgöm.

- Hagytam nála egy névjegyet, hogy ha meggondolja magát, felhívhasson.

Idegesen felhúzom a térdeimet. Nem, az nem lehet, hogy pont Shinya fordítson hátat nekünk. Azt reméltem, hogy jönni fog.

- Bízz benne, szerintem gondolkodni fog az ajánlaton. Tudod, hogy mindent alaposan végiggondol – biztat Leader-sama.

- Igen – bólintok – Várj, azt mondtad családja van…, biztos? Nem pasija van?

- Nem, felesége van, aki a harmadik gyerekükkel terhes.

- Shinya nem volt meleg? – hitetlenkedek.

- Én is azt hittem.

Mi jöhet még a mai napra? Nem elég, hogy minden, amiről azt hittem biztos, kiderül, hogy mégse. A banda ismét bizonytalan. Kétségbeesetten próbálok a remény leghalványabb fénysugarába kapaszkodni. Ha ez nem lenne elég, hogy eddig azt hittem, hajdani dobosom meleg, kiderül, nem az, hanem férj és családapa.